Az álmok valora válnak!

Reggel, mint minden reggel Gabryas ébresztett fel, azzal hogy kis kavicsokkal dobálta az ablakom. Én kinéztem, kinyitottam az ablakot és lekiabáltam neki.
-Mennyi az idő?-Kérdeztem
-Nyolc óra. Siess.-Kaptam a választ. Itt, ahol lakunk 9.-kor kezdődik a suli. Gabry-t (így becézem) beengedte az anyum. Én közben elkészültem. 08.30-kor elindultunk a suli felé. Zsebre vágott kézzel, a földet bámulva mentünk végig az utcán. általában minden háznál ahol volt kutya az a kutya megugatott minket. Ez nekünk már alapzaj volt. Ma valahogy egyik kutya se akart ugatni. Egyszercsak megállok az utca közepén és felnézek.
-Hé? Mivan?-szólaltam meg. Erre az összes kutya elkezdett ugatni.-Így már jobb.-mondtam elégedetten és továbbsétáltam. Gabry nagyon elcsodálkozott ezen.
-Ez most mire volt jó?-kérdezte Gabry, miután magához tért.
-Túl nagy volt a csönd.-mondtam. Már a sulinál voltunk. Első óránk matek volt. Nagyon örültem...Semmi kedvem nem volt reggel matekozni. Végre lemet az óra. A következő Fizika volt. Mégnagyobb öröm. Ez az óra is gyorsan lement és én gazdagodtam egy 3-assal.
-Én ezt nem értem.-Mondtam a szünetben Gabrynak.
-Mit?-kérdezett vissza.
-Semmit. Pont ez az.-Mondtam.
-De mivel kapcsolatban?-tudakolózott.
-A fizikával. Azt nem értem hogy mi micsoda, és ki kicsoda...-mondam.-De az jó hogy kaptam egy hármast.
-Optimista vagy látom.-Mondta én nekidőlt a falnak.
-KB.-válaszoltam és én is odadőltem. A könyökömet Gabry válláta tettem pihentetn. Ő lassan ránézett a könyökömre majd rám.
-Muszály ezt?-háborodott fel.
-Nem. Nem muszály. Kötelező.-Monmdtam válaszképp. Ő csak megforgatta a szemeit.-Most mi van?-Kérdeztem.
-Semmi...-mondta és sóhajtott egyet. Be is csöngettek. Ez a nap gyorsan elment és már mentünk is haza. Pontosabban a Parkba mentünk. Nagy park volt a városban. A park közepén van egy kosárpálya. Néhány emberkével akik ott szoktak lenni, Azokkal mindíg kosarazunk. Most se volt másképp. Igaz most csak ketten voltak kinn rajtunk kívül, mert általába csak nagyobbak szoktak kinn lenni és velük játszunk, de most ők készültek a vizsgájaikra. 2-2 fős csapatok voltak. Én Gabryvel voltam. A másik két ember az osztálytársaink voltak. Andrew(ejtsd:endrú) és Kerol. Ők egy ikerpár. Elkezdtünk játszani. Szép passzok, jo szerelések és 2 pontos dobások sorozata...lett volna ha nem ered el az eső. Még a játékot se tudtuk elkezdeni. De sajna van ilyen. Mind1. Gabry ment haza és én is. Otthon tanultam ezerrel, hisz már év vége fele volt. A témák(témazárók), dolgozatok, felelések és egyéb "finomságok" hada vártak ránk. Egyszercsak kopogtak a szobám ajtaján.
-Bejöhetek?-kérdezte az öcsém.
-Gyere.-mondtam és hátradőltem a székbe, de akkora sebességgel hogy megbillent a szék és a padlón kötöttem ki.
-A szerelmed keres téged.-mondta sunyi mosollyal az öcsém, akit mellesleg Kevinnek hívtak. Én csak Kév-nek szoktam becézni.
-Mi? Gabryas nem a szerelmem.
-Hogy tudod kiről van szó. Legalább ne áruld el magad.-mondta és kinyújtotta a nyelvét, majd kifutott a szobámból.
-Kév! Gyere vissza!-Kiabáltam utána.-ANYA! KÉV MEGINT GABRY-VEL PISZKÁL!-kiabáltam anyumnak.
-NEM IS!!!-kiabált le Kév is.
-Sweetwell Edmond Kevin! Hagyd békén a nővéredet!-kiabált anya. Az öcsém rögtön meghúzta magát hisz anya a teljes nevét kiabálta, ami sose jelent jót.
-Edmond? Ez az öcséd másik neve?-Jött felé a lépcsőn Gabry. Az öcsém elpirult, bement a szobályába és magamögött bevágta az ajtót.
-Ez Ciki...szegény öcsi...-mormoltam magamba...-Jó hogy jöttél. Épp most csinálom a házit. Segíthetnél.
-Rendben.-mondta.
---10 percel később---
-Áááá...Én ezt nem értem...Feladom.-mondtam és a földhözvágtam a könyvemet.
-Ha nem akarod hogy meghúzzanak fizikából akkor engedd meg hogy segítsek.-Mondta Gabry miközben felvette a fizikakönyvemet.
-Jó-jó...igazad van...-mondtam és tovább tanultunk.